Minden évben nagyon várjuk Ancsa néni levelét, amiben megtudjuk a tábor témáját, a helyszínt és az időpontot. Ez idén sem történt máshogyan. Mivel már 8 éve táborozom úgy döntöttem, hogy ideje elkezdenem az ifizést, amire kiskorom óta vártam már, de elég nagy feladatnak bizonyult számomra. Már július 14-én a tábor kezdetekor Gergő barátommal a vonatnál segítettünk a nevelőknek a jegy, pénz és adatlap beszedésében.

Tábor területére érkezve: Balatonszárszóra a sok-sok barátunk várt minket, nagy örömmel, de sokan már a finom vacsorára tudtak csak gondolni, amit Márti és Marika néni nagy gondossággal el szokott nekünk készíteni. Felemelő érzés volt a fáklyát tartani és a rengeteg új- és régi táborozó gyereket nézni, akik a tábornyitót várták. Mindenki kómásan kelt fel reggeli tornázni, mert hajnalig beszélték meg az elmúlt egy év történeteit – az ifik örömére -.

Táborunk témája az olimpia volt. A kicsik és a nagyok egyaránt kipróbálhatták magukat a SPÉKO versenyben, az 1 perc és nyersz és a vidám-parki programokban is egyaránt. Pontokat gyűjtöttek egyesével és mi azokat összesítettük, a legjobban teljesítő fiatal nyaralást nyerhetett, a többiek apróbb ajándékokat kaptak.

Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, szél miatt csak az utolsó két napban mehettünk be a Balatonba, de ennek is nagyon örültünk. 

Mindenkinek nagyon ajánlom a tábort, aki eddig még nem volt itt, a hangulat, a társaság, a szobák, a programok és az ételek csodálatosak, főleg a fagyizás:)

Ifiként én nagyon élveztem a tábort, imádom a gyerekeket – hiába kellett sokat dolgozni, sokat tanulhattam már így is. Ancsa néni ráébresztett, hogy milyen hibákat vétettem és legközelebb miben kell változnom.

Július 20-án csodálatos élményekkel gazdagodva térhettünk haza. Köszönjük ezt a felejthetetlen tábort Ancsa néninek és reméljük, még jó sokszor megszervezi nekünk és sokszor csendül fel a táborunk záródala.