Az őszi szünetben a szandai lisztérzékeny táborban vettem részt, ahol nagyon sok élményt szereztem.
A kedvencem ezek közül a bátorságpróba, de voltak még jó dolgok, például: falukutatás, sportvetélkedők, csuhébaba készítés, lovaglás és a szandai várhoz is felsétáltunk. Az étkezés is nagyon jó volt, reggelire, ebédre és vacsorára gluténmentes finomságokat kaptunk. Voltak csapatok és én a Dóri csapatába kerültem. A falukutatást és a sportvetélkedőt csapatban végeztük el. A mi csapatunk és a Babu csapata lett az első, és a Zsoltiék lettek a harmadikok, ja persze azt kihagytam, hogy 3 csapat volt.
A bátorságpróbában 4 ember indult egyszerre. A mi csapatunkban a Luca, Panna, Dorci és én indultunk. Végig kellett menni egy sötét úton és közben sokszor megijesztettek minket. Menet közben nagyon féltünk, hogy mi vár még ránk. Szellemekkel, vén boszorkánnyal és kavicsdobálással próbálták megijeszteni a barátnőimet és engem. A végén Luca majdnem szívrohamot kapott, de kiálltuk a próbát. Amikor visszaértünk, mindenki a bátorságpróbáról beszélt. Bementünk az egyik terembe és Ancsa néni megkérdezte, hogy tetszett-e nekünk, persze mindenki azt mondta, hogy nagyon élvezte.
Harmadik nap este volt a zászlólevonás, ami sajnos a tábor végét jelentette. Sokan könnyeztek, mert nagyon jól éreztük magunkat egymással.
Amikor hazamentem, csak a táborra tudtam gondolni. Ancsa néni a legjobb táboroztató és több új barátot is szereztem.
Köszönet a szervezésért!